A párhuzamos, lágyan hullámzó sávok azt mutatják meg, hogy a ritmus és az ismétlődés önmagában is képes térélményt létrehozni, még akkor is, ha a formai eszköztár rendkívül egyszerű. A fény és árnyék finom váltakozása a síkszerű felületet plasztikus szerkezetté alakítja, érzékeltetve, hogy a forma gyakran a megvilágítás révén válik olvashatóvá.