ÉPÍTÉSZET
A képek az építészetet nem mint funkcionális rendszert, hanem mint mentális struktúrát kezelik. A tér nem használati egység, hanem érzékelési konstrukció, amelyben a néző pozíciója implicit módon meghatározott. A fény az elsődleges formáló erő: nem megvilágít, hanem tagol és szeparál. Az anyagok (beton, üveg, vakolt felület) nem esztétikai választások, hanem jelentéshordozó felületek. Az építészet itt redukált, de nem minimalista – inkább fegyelmezett és kontrollált térlogika.
NATÚR
A natúr elemek nem romantikus természetképként jelennek meg, hanem nyers, strukturális állapotukban. A természet itt nem ellenpontja az épített térnek, hanem annak analóg rendszere. A felületek (föld, növény, kő) időrétegeket és eróziót hordoznak, nem dekorativitást. A kompozíciókban a természet is fegyelmezett: kivágott, kontrollált és izolált. A hangulat visszafogott, szinte pre-esztétikai, ahol a látvány még nem vált képpé, csak struktúrává.
GEOMETRIA
A geometria nem dekoratív eszköz, hanem a képek alapnyelve és szervezőelve. A formák (vonalak, síkok, metszések) rejtett rendszert alkotnak, amely nem mindig expliciten olvasható. A kompozíciók gyakran a stabilitás és instabilitás határán egyensúlyoznak. A geometria itt nem tiszta absztrakció, hanem valós térből kivont struktúra. A néző érzékelése aktív: a rend felismerése kognitív folyamatként történik meg.
