A képen a forma a legelemibb szervezőelvre, a ritmusra és az ismétlődésre épül: a függőleges elemek sorozata egyszerre hoz létre rendet, mélységet és mozgásérzetet a térben. A kompozíció jól szemlélteti, hogy a tervezői kommunikációban gyakran nem az egyedi elem hordozza a jelentést, hanem az elemek közötti viszonyok, a sűrűség változása és a fény által kiemelt strukturális rendszer.
