A tipografikus elemekből épülő áttört struktúra a nyelvet anyaggá alakítja, ahol a betűk már nem információt, hanem ritmust, fényt és teret közvetítenek. A sötét és világos felületek kontrasztja egyszerre teremt vizuális rendet és játékos bizonytalanságot az olvashatóság határán.
