A képen a forma már nem határolható körvonalakkal vagy szerkezeti elemekkel, hanem áttetsző rétegek, áramlások és sűrűsödések rendszeréből épül fel, ahol a fény maga válik a kompozíció elsődleges formaképző eszközévé. A tervezői gondolkodás számára ez arra mutat rá, hogy a forma nem kizárólag térbeli objektumként értelmezhető, hanem folyamatként is, amelyben az anyag, a transzparencia és az érzékelés együtt hozzák létre a vizuális jelentést.
